A méltán közkedvelt (zsúfolt) hatos villamoson egy idős asszony tolakodott, de legjobban az udvariasságtól ijedt meg. Életkép alább:
A Nyugati térnél szerettem volna felszállni a villamosra, és - sok emberhez hasonlóan - én is a nyíló ajtó mellé álltam, nagyjából fél méterre a szerelvény oldalától. Úgy látszik, nem elég szorosan. Egy nyugdíjaskorú asszony úgy gondolhatta, neki pont ez a fél méter szükséges a boldogsághoz, így befurakodott elém. Egy pillanatig nem értettem, hogy miért kell a csukott ajtó elé állnia. De nem szerettem volna, ha faragatlan tuskónak tartott volna az ősz üstökű asszony, ezért udvariasan magam elé tessékeltem a tolakodó nénit: "erre tessék". Rámnéz, nem érti. A kiszálló utasok majdnem elsodorják, már lehetne felszállni, de ő még mindig nem mozdul, csak néz rám. "Tessék menni!" - mondom neki kicsit hangosabban, hátha nem hallotta. De még mindig csak áll, üres szemekkel néz rám egész addig, míg a felszálók be nem lökik a villamosba. Ott viszont ismét erőt vesz magán, és megáll rögtön az ajtóban, onnan nem lehet továbbtolni az idős asszonyt. Én beljebb mentem, de még onnan is láttam, hogy az anyóka nem érti: miért voltam vele udvarias, amikor ő tahó volt?
Utolsó kommentek