MVM a következő kalandot szeretné megosztani az Utazó Kiskövet olvasóival. A történet tanulsága, hogy a közösségi közlekedésben néha az a legrosszabb, hogy pont olyan, mint maga a társadalom.

Tegnap a Budapesti Közlekedési Vállalat Részvénytársaság ötvenhármas jelzésű viszonylatán utaztam a Móricz Zsigmond körtér irányába. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy mindezt 13 óra körül tettem. Így aztán az Előpatak utcai megállónál fölhömpölyögtek az autóbuszra az Öveges József Szakközépiskola messzi földön híresen intelligens nebulói. A pajkos kis bórembukkok tréfából csúnya szókat kiabáltak egymásnak, amin sokáig hangosan nevettek. Az egyik fiatalember, ki haján ismeretlen okból  jelentős mennyiségű zselét tartott, intellektuálisan közösülést imitált az előtte álló, szépnek semmiképp sem nevezhető, a szellemi kihívásokat láthatóan kerülő, pattanásokban gazdag hölggyel, aki ezen ugyancsak gyöngyözően kacagott, és a "bolond, bolond!" fonéma ismételgetésével igyekezett elfedni azt a tényt, hogy legszívesebben ott helyben megadná magát a rámenős ifjúnak.

Mindez még nem zavart volna, mert az említett intézmény növendékeitől igazán nem várom, hogy a kvantumelméletről társalogjanak. Ám az Öveges-fiókáknak testnevelés volt az utolsó órájuk aznap. Ezt egyértelműen megállapítottam az autóbuszt lassan betöltő illatfelhőből. A pajkos fiatalok ugyanis nem csak hiányosságokat mutattak föl az általános intelligencia terén, hanem erősen verejtékeztek is, ami a műanyag dzsekik alatt mitegy dunszthatást képezve azt eredményezte, hogy én személy szerint majdnem elhánytam magam. Jelezni fogom az inkriminált tanintézmény vezetőségének, hogy az órarendbe iktassák be  a rendszeres tisztálkodást népszerűsítő programot.